TÖRTÉNETKÉK

2019.11.01 23:00

A minap szerencsém volt „bújócskázni” egy majd’ hároméves lánykával. Azért az idézőjel mert a terep egy kerítéssel körbevett salakos focipálya volt két kapuval és semmi más.. Igencsak meg kellett erőltetnem a fantáziámat, hogy elbújva érezzem magam. Neki nem. Becsukta a szemét és kész, már meg is történt részéről az elbújás. Egy ideig kutatgattam utána, a hol lehet vajon kérdést ismételgetve, majd egy áááámegvaaaagy kiáltással megfogtam, mire ő kinyitotta angyal-kék szemeit és hatalmas mosollyal az arcán kiabálta; Igeeeen megvagyok!! Nagyon örült, hogy megtaláltam. Egy csoda kicsikkel játszani felébresztenek, emlékeztetnek, hogy ezt az önfeledt, mindenre nyitott, ártatlan örömöt kell visszahozni az életbe.